Netmadarász: december 2009

2009. december 31., csütörtök

2009. december 28., hétfő

Madarak a kertben, madárbarát kert

http://madarakakertben.blogspot.com/

forrás: http://hu.wikipedia.org

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európa és Ázsia területén honos. Vándorlásai során eljut Alaszkába is. Lombos és elegyes erdők, parkok és gyümölcsösök lakója.

Alfajai

* Coccothraustes coccothraustes japonicus
* Coccothraustes coccothraustes coccothraustes

Megjelenése

Hossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 29-33 centiméter, testtömege 46-80 gramm. Feje nagy, nyaka rövid, termete tömzsi. Kékesfekete szárnyain fehér keresztszalag található. Feje fahéjszínű, háta gesztenyebarna,testalja ibolyaszínű. Fekete torokfoltja van.

Életmódja

Magevő madár, elsősorban kemény magvak, vadcseresznye-, galagonya-, juhar-, kökény-, kőris termései és rügyeit fogyasztja, de megeszi a hernyókat is.

Szaporodása

A fészket a tojó építi áprilisban. Fészekalja 5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik a tojó és a hím eteti őket. Kotlófoltja van ami elősegíti a költést. A kikelés után a családok még hosszabb időt töltenek együtt.
Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeresen fészkelő, állandó, de az állomány egy része elvonul.
Védettség

A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint jó kilátásokkal rendelkezik. Az európai állomány stabilnak mondható, Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.

Tengelic

forrás: http://hu.wikipedia.org

A tengelic (Carduelis carduelis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Egész Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Parkok, útszéli fasorok, gyümölcsösökben találjuk meg. Észak-Amerikába az emberek vitték be, de később elvadult. Ezen kívül betelepítették még a következő országokba : Zöld-foki-szigetek, Bermuda-szigetek, Uruguay (onnan később átterjedt Argentína és Brazília területére is), Ausztrália és Új-Zéland.

Alfajai
* európai tengelic (Carduelis carduelis carduelis) – Európa nagy része és Skandinávia
* angol tengelic (Carduelis carduelis brittanica) – Brit-szigetek
* ibériai tengelic (Carduelis carduelis parva) – Spanyolország és Észak-Afrika
* korzikai tengelic (Carduelis carduelis tschusii) – Korzika, Szardínia és Szicília
* dél-európai tengelic (Carduelis carduelis balcanica) – Délkelet-Európa
* kaukázusi tengelic (Carduelis carduelis brevirostris) – Krím-félsziget és a Kaukázus északi része
* iráni tengelic (Carduelis carduelis loudoni) – Irán
* közel-keleti tengelic (Carduelis carduelis niediecki) – Délnyugat-Ázsia, Északkelet-Afrika
* szibériai tengelic (Carduelis carduelis major) – Nyugat-Szibéria
* közép-ázsiai tengelic (Carduelis carduelis caniceps) Közép-Ázsia
* himalájai tengelic (Carduelis carduelis paropanisi) – Afganisztán és a Himalája
* dél-szibériai tengelic (Carduelis carduelis subulata) – Szibéria középső és déli része

Megjelenése

Hossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege tizennégy, tizenkilenc gramm. A fejük feltűnően piros-fehér-fekete sávos, ez a fiatalokról még hiányzik. Nyaktöve, válla és háta sárgás, begye, melle oldalai élénk vörhenyesbarnák. Torka, farcsíkja és a hasi oldal többi, eddig meg nem említett része fehér. Szárny világosbarna, fekete és fehér mintázattal.

Életmódja

Magokkal, hernyókkal és bogarakkal táplálkozik. Rövidtávú vonuló.
Szaporodása

Parkok, gyümölcsösök fáira rakja növényi anyagokból készített fészkét. Fészekalja 5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik, a kirepülési idő még 14-15 nap. tojásai barna alapon kék színűek.

Védettsége

Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.

Őszapó

forrás: http://hu.wikipedia.org

Az őszapó (Aegithalos caudatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a őszapófélék (Aegithalidae) családjába tartozó, apró madárfaj.

Előfordulása

Az őszapó európai madár, bár kis létszámban előfordul Anatólia tengerparthoz közel eső részein, illetve a Perzsa-öböl mentén is. Az egész kontinensen találkozhatunk vele, kivéve Skandinávia hegyvidékeit, Finnország belső területeit és a Kola-félszigetet. Életmódja elsősorban bozótos ligetekhez és fiatal fenyvesekhez köti.

Alfajai

* északi őszapó (Aegithalos caudatus caudatus) – Észak-Európa
* közép-európai őszapó (Aegithalos caudatus europaeus) – Közép-Európa
* brit őszapó (Aegithalos caudatus rosaceus) – Egyesült Királyság
* ibériai őszapó (Aegithalos caudatus ibericus) – Spanyolország, Portugália
* dél-spanyol őszapó (Aegithalos caudatus irbii) – Spanyolország déli része
* olasz őszapó (Aegithalos caudatus italiae) – Olaszország
* szicíliai őszapó (Aegithalos caudatus siculus) – Szicília
* korzikai őszapó (Aegithalos caudatus tyrrhenicus) – Korzika
* görög őszapó (Aegithalos caudatus macedonicus) – Görögország
* kis-ázsiai őszapó (Aegithalos caudatus tephronotus) – Kis-Ázsia
* kaukázusi őszapó (Aegithalos caudatus major) – Kaukázus
* hegyi őszapó (Aegithalos caudatus alpinus) – Irán északnyugati része
* iráni őszapó (Aegithalos caudatus passekii) – Irán
* szibériai őszapó (Aegithalos caudatus sibiricus) – Szibéria
* japán őszapó (Aegithalos caudatus japonicus) – Japán
* Aegithalos caudatus aremoricus
* Aegithalos caudatus glaucogularis
* Aegithalos caudatus kiusiuensis
* Aegithalos caudatus magnus
* Aegithalos caudatus pallidulombo
* Aegithalos caudatus taiti
* Aegithalos caudatus tauricus
* Aegithalos caudatus trivirgatus
* Aegithalos caudatus vinaceous

Megjelenése

A fajra a 14 centiméteres átlagos testhossz és a 16-19 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző. Az őszapók 7-10 grammot nyomnak. A nemek egyformák. Meglehetősen feltűnő, fehér-fekete madár kis rózsaszín beütéssel, bár az egyes alfajok igen eltérőek lehetnek. Tiszta fehér alapszínnel csak az Észak- és Kelet-Európát benépesítő ssp. caudatus alfaj esetében számolhatunk, a délebbi őszapók egyre szürkébbek. A has aljának rózsaszínes foltja számos esetben hiányzik. A legtöbb alfajnak feketés szemöldöksávja van.

Életmódja

Hasznos ízeltlábú-pusztító, fő táplálékát pókok, és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik valamint hártyásszárnyúak képezik. Állandó madár, telente étrendje főleg magvakból és bogyókból áll, többször megfordul a madáretetőknél. A költési időszakon kívül csapatos, sokszor cinegékhez csatlakozik.

Kétféle hívóhangja van, ezekből áll össze ritkán hallható éneke is: a pergő „tszirrup” és a lágy „tupp”.

Szaporodása

Az őszapó eldugott helyen, dús növényzetű erdőkben ágvillák, indák közt, iszalagon, bokrokban építi meg ovális fészkét pókok és hernyók fonadékából, mohából és zuzmóból. A felülről megközelíthető, zsákszerű fészek környékét védelmezi a betolakodóktól.

Évente egy alkalommal költ, ilyenkor 9-11 tojást rak, amelyek 12-13 napos kotlás után kelnek ki. A mindkét szülő által táplált, csupaszon és vakon születő fiókák 18-19 napos korukra repülnek ki.
Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres, gyakori fészkelő, az állomány az Alföld délkeleti részén a legritkásabb, egyébként mindenhol meglehetősen elterjedt. Becslések szerint Magyarországon 105 000 – 180 000 költőpár él, és az állomány stabilnak mondható.

Védettsége

A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére eszmei értéke 10 000 forint.

2009. december 27., vasárnap

Csuszka

forrás: http://hu.wikipedia.org

A csuszka (Sitta europaea) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a csuszkafélék (Sittidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Hatalmas területen, szinte egész Eurázsiában elterjedt a leghidegebb (Skandinávia, Oroszország északi területei) és a sivatagos területek kivételével. Észak-Afrikában, az Atlasz-hegységben is találkozhatunk vele.

Élőhelyéül leginkább különféle természetes és telepített lomberdők, arborétumok, parkok szolgálnak. Az ember közelségéhez is meglehetősen jól alkalmazkodott.

Alfajai

* északi csuszka (Sitta europaea europaea) - Észak- és Kelet-Európa, Szibéria
* közép-európai csuszka (Sitta europaea caesia) - Közép-Európa
* spanyol csuszka (Sitta europaea hispaniensis) - Spanyolország, Marokkó
* kis-ázsiai csuszka (Sitta europaea levantina) - Kis-Ázsia
* perzsa csuszka (Sitta europaea persica) - Irán
* kaukázusi csuszka (Sitta europaea caucasica) - Kaukázus
* amuri csuszka (Sitta europaea amurensis) - Kelet-Szibéria
* szahalini csuszka (Sitta europaea sakhalinensis) - Szahalin sziget
* kínai csuszka (Sitta europaea sinensis) - Kína
* Sitta europaea albifrons
* Sitta europaea arctica
* Sitta europaea asiatica
* Sitta europaea bedfordi
* Sitta europaea cisalpina
* Sitta europaea roseillia
* Sitta europaea rubiginosa
* Sitta europaea seorsa

Megjelenése

A csuszka könnyen felismerhető, jellegzetes madár. Feje teteje, háta és szárnyai szürkéskékek, az arcrész mindig fehér, a hegyes csőr és a szemsáv pedig fekete. Hasának színezete alfajtól függően a fehértől a vörösesbarnáig változhat, a közép-európai Sitta europaea caesia hasa mélybarna. A fiatal egyedek színei elmosódottabbak.

A nemek hasonlóak. A csuszkákra a 14 centiméteres testhossz és a 22-27 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző, amihez 21-26 grammos testtömeg társul.

Életmódja

A csuszka fákon él, nevét is onnan kapta, hogy akár fejjel lefele is haladva mintegy „csúszkál” a fatörzseken (vö. fakusz). Repülni is általában csak egyik fáról a másikig szokott. Táplálékát nyáron a kérgen élő ízeltlábúak, lárváik és petéik képezik (elsősorban pókok, lepkepeték, mezeipoloska-lárvák, bársonylegyek, iszapszúnyogok, fátyolkák), téli étrendjét viszont magvakkal kénytelen kibővíteni. Sokszor keresi fel a madáretetőket, gyakran különféle cinkékkel egy csapatba verődve.

Számos hangja ismert. Hívójelei a „cir” és a „tylű-tylű-tylű” hangsorral írhatóak le, míg éneke hangos, ismétlőő „tjúi”, „csú” vagy „pí” füttyökből tevődik össze.

Szaporodása

A csuszkák élőhelyükön, az erdők fáinak odvaiban rendezik be fészküket, amelyet levelekkel és fakéreggel bélelnek ki. Gyakran elfoglalják a mesterséges fészekodúkat is. A berendezett fészek környékét a szülők védik a betolakodókkal szemben, az ajtónyilást pedig sártapasztással szűkítik kb. 30 milliméteres átmérőjűre.

Időjárástól és táplálékkínálattól függően évente egyszer vagy kétszer kerül sor költésre. A 6-9 fióka csupaszon és vakon kel ki 14-18 napos kotlást követően, majd 20-22 napnyi folyamatos etetést követően kirepülnek. A család még jó ideig együtt marad a fészek közelében.
Kárpát-medencei előfordulása
A csuszkák sok helyen alkalmazkodtak az ember közelségéhez

A Kárpát-medencében elterjedt, gyakori és rendszeres fészkelő.

Magyarországon a becsült állománya 140 000 – 235 000 költőpár között mozog. A legtöbb csuszka az Északi-középhegységben és a Dunántúli-dombság területén él, a legritkábbak pedig a Dél-Alföldön.

Védettsége

A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a csuszkát nem fenyegeti különösebb veszély, és mivel ez az európai populációkra is igaz, SPEC értékelése sincsen. Magyarországon mindemellett védett, eszmei értéke 10 000 forint.

Zöldike

forrás:http://hu.wikipedia.org

A zöldike (Carduelis chloris) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Egyes rendszertanok a Chloris nembe sorolják. Neve beszélő név, zöldes tollazatáról kapta.

Előfordulása

A hideg, északi részeket kivéve, egész Európában, Ázsia egy részén és Észak-Afrikában is fészkel. Életmódja elsősorban fákhoz köti, de nem csak erdőkben találkozhatunk vele. Az ember közelségét is jól viseli.

Betelepítették az Azori-szigetek, Ausztrália, Új-Zéland, Uruguay és Argentína területére. Sikertelenül próbálták meghonosítani az Egyesült Államok és Szent Ilona területén.

Alfajai

* Carduelis chloris chloris – Európa nagy része, köztük a Kárpát-medence
* Carduelis chloris aurantiiventris – Dél-Európa és Észak-Afrika, nagyobb és élénkebb színű
* Carduelis chloris chlorotica – a Közel-Kelet, halványabb, sárgás
* Carduelis chloris turkestanica – Közép-Ázsia és Oroszország, erőteljesen szürkés

Megjelenése

Jól látható a sárga faroktő

Hossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–28 centiméter, testtömege 80–100 gramm. A magevőkre jellemző kúpos csőrrel rendelkezik, mely halvány hússzínű. A kifejlett hím színe élénkzöld (erről kapta nevét is), a tojó színe tompább, szürkébb. Mindkét nemre jellemző az élénksárga szárnytükör és faroktő.

Életmódja

Erős csőrével a fák és növények magvait fogyasztja, mezőgazdasági területeken károkat okozhat – igaz, a hernyókat és ormányosbogarakat pusztítja. Állandó fajnak számít, bár telente alkalomadtán kóborol. Hangadása változatos, repülés közben pergő „tyü-tyü-tyü”, a költési időszakban pedig a madarászok által „zsírozás”-nak nevezett „dzöíí”.
Szaporodása

A zöldike különféle erdőkben és az emberi tevékenység fás területein (parkok, temetők, kertek) fészkel magányosan vagy csoportokban. A fára épített fészek fűszálakból, mohából, gyökérszálakból készül, és a szülők tollpihékkel bélelik. Az 5–6 tojásból 13–14 nap költés után kelnek ki a fiókák, akik 11–14 nap múlva bekövetkező kirepülésükig fészeklakók. Évente rendszerint két fészekalj nő fel, az első április-májusban, a második a június-júliusi időszakban.

Kárpát-medencei előfordulása

Egész Magyarországon gyakori, rendszeres fészkelő. Stabil állománya, mely becslések szerint 445 000 – 585 000 példányt foglal magában, a Duna és a déli országhatár mentén a legsűrűbb.

Védettsége

A széles körben elterjed faj a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint jó kilátásokkal rendelkezik. Az európai állomány stabilnak mondható, ezért SPEC-kategóriája 4-es. A zöldike Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.

Magyarországon előforduló cinegefélék

forrás:http://hu.wikipedia.org

A cinegefélék (Paridae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó családja. 9 nem és 56 faj tartozik a családba. A korábbi rendszertani osztályozások a Parus nemhez sorolták az összes ide tartozó nemet. Köznapi nevük cinege vagy cinke.

A cinegeféléktől elkülönítjük a papagájcsőrűcinege-féléket (Paradoxornithidae), a függőcinege-féléket (Remizidae) és a Panuridae családot (barkóscinege).

A családba az alábbi nemek tartoznak (taxonómiai sorrendben):

* Poecile (Kaup, 1829) – 13 faj
o füstös cinege (Poecile lugubris vagy Parus lugubris)
o barátcinege (Poecile palustris vagy Parus palustris)
o kormosfejű cinege (Poecile montanus vagy Parus montanus)
o karolinai cinege (Poecile carolinensis vagy Parus carolinensis)
o kanadai cinege (Poecile atricapillus vagy Parus atricapillus)
o Gambel-cinege (Poecile gambeli vagy Parus gambeli )
o szürkevállú cinege (Poecile sclateri vagy Parus sclateri)
o tibeti cinege (Poecile superciliosus vagy Parus superciliosus)
o Dávid-cinege (Poecile davidi vagy Parus davidi)
o lappföldi cinege (Poecile cinctus vagy Parus cinctus)
o Hudson-cinege (Poecile hudsonicus vagy Parus hudsonicus)
o vöröshátú cinege (Poecile rufescens vagy Parus rufescens)
o tarka cinege (Poecile varius, Cyanistes varius vagy Parus varius)

* Periparus (Selys-Longchamps, 1884) – 7 faj
o vöröstorkú cinege (Periparus rufonuchalis vagy Parus rufonuchalis )
o vörösmellű cinege (Periparus rubidiventris vagy Parus rubidiventris)
o feketekontyos cinege (Periparus melanolophus vagy Parus melanolophus )
o fenyvescinege (Periparus ater vagy Parus ater)
o ékszercinege (Periparus venustulus vagy Parus venustulus)
o párduccinege (Periparus elegans vagy Parus elegans)
o kapucinuscinege (Periparus amabilis vagy Parus amabilis)

* Lophophanes (Kaup, 1829) – 2 faj
o búbos cinege (Lophophanes cristatus vagy Parus cristatus)
o barnakontyos cinege (Lophophanes dichrous vagy Parus dichrous)

* Baeolophus (Cabanis, 1850) – 5 faj
o kantáros cinege (Baeolophus wollweberi vagy Parus wollweberi)
o oregoni cinege (Baeolophus inornatus vagy Parus inornatus)
o borókacinege (Baeolophus ridgwayi vagy Parus ridgwayi)
o indiáncinege (Baeolophus bicolor vagy Parus bicolor)
o Baeolophus atricristatus vagy Parus atricristatus

* Parus (Linnaeus, 1758) – 23 faj
o Parus guineensis
o fehérszárnyú cinege (Parus leucomelas)
o szerecsencinege (Parus niger)
o Carp-cinege (Parus carpi)
o fehérhasú cinege (Parus albiventris)
o fehérhátú cinege (Parus leuconotus)
o egyszínű cinege (Parus funereus)
o rozsdáshasú cinege (Parus rufiventris)
o Parus pallidiventris
o rozsdástorkú cinege (Parus fringillinus)
o feketemellű cinege (Parus fasciiventer)
o Parus thruppi
o szürkehasú cinege (Parus griseiventris)
o Akácia-cinege (Parus cinerascens)
o fokföldi cinege (Parus afer)
o széncinege (Parus major)
o turkesztáni cinege (Parus bokharensis)
o hegyi széncinege (Parus monticolus)
o fehérszárnyú cinege (Parus nuchalis)
o koronás cinege (Parus xanthogenys)
o királycinege (Parus spilonotus)
o tajvani cinege (Parus holsti)
o fehérhomlokú cinege (Parus semilarvatus vagy Cyanistes semilarvatus)

* Pseudopodoces (Zarudny & Loudon, 1902) – 1 faj
o törpe pusztaiszajkó (Pseudopodoces humilis)

* Cyanistes (Kaup, 1829) – 3 faj
o kék cinege (Cyanistes caeruleus vagy Parus caeruleus)
o lazúrcinege (Cyanistes cyanus vagy Parus cyanus)
o Cyanistes flavipectus vagy Parus flavipectus

* Sylviparus (Burton, 1836) – 1 faj
o lombcinege (Sylviparus modestus)

* Melanochlora (Lesson, 1839) – 1 faj
o szultáncinege (Melanochlora sultanea)

A Kárpát-medencében költő cinegefélék

A Kárpát-medencében állandóan fészkelő fajok:

* barátcinege (Poecile palustris)
* búbos cinege (Lophophanes cristatus)
* fenyvescinege (Periparus ater)
* füstös cinege (Poecile lugubris) - csak Erdély délkeleti részén
* kék cinege (Cyanistes caeruleus)
* kormosfejű cinege (Poecile montanus)
* széncinege (Parus major)
Magyarországon előforduló cinegefélék [1] [szerkesztés]

* barátcinege (Poecile palustris)
* barkóscinege (Panurus biarmicus)
* búbos cinege (Lophophanes cristatus)
* fenyvescinege (Periparus ater)
* kék cinege (Cyanistes caeruleus)
* kormosfejű cinege (Poecile montanus)
* lazúrcinege (Parus cyanus vagy Cyanistes cyanus)
* őszapó (Aegithalos caudatus)
* széncinege (Parus major)